Ciki vagy sem a mustáros tarja?
Természetesen nem. A pácolást/marinálást senkinek nem kell bemutatni, hisz időtlen idők óta alkalmazzák mindenhol a világon. Készítünk különböző marinádokat húsokra, halakra vagy éppen zöldségekre, aromatizálás, állagjavítás és/vagy tartósítás céljából.
A pácolással egyszerű, de akár összetett célokat is megvalósíthatunk. Ha megnézzük pl. a Gravlaxot, láthatjuk, hogy a só, a cukor és a fűszerek hatására egyszerre aromatizálunk, vizet vonunk el, ezáltal megváltoztatjuk a lazac állagát és nem utolsó sorban tartósítjuk. Ha a grillezés szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor az aromatizálás és az állagjavítás kerül fókuszba, azaz a beavatkozással növelni szeretnénk az alapanyagunk élvezeti értékét. Kell-e növelni az élvezeti értékét egy jól tartott mangalicából vagy egy iberico belotta sertésből vágott tarjának? Hát nem. Berakjuk-e a Bresse-i csirke mellét éjszakára fűszeres joghurtba? Ne. Pácoljuk-e a steaknek való marhahúsokat? Nem, mert feltételezzük, hogy azt csak is jó fajta, húsmarhából készítjük, aminek sem az állagán, sem az ízén nem kell javítanunk. Itt alapvető elvárás, hogy az elegáns marha íz domináljon. De, ha nem csúcs minőségű hússal van dolgunk, és valljuk be, az esetek többségében nem ilyen húsokat grillezünk, akkor jöhetnek a pácok. Népszerű alkotóelemek a különböző alkoholok, szezám vagy Oliva olaj, citrusok leve, gyömbér, hagymák, chili, ecetek és mustárok, szárított és friss fűszerek, a szója, - hal, és osztrigaszósz, gyümölcslevek, az ezekből kivont húspuhító enzimek, vagy éppen az író és a joghurt. Fontos, hogy a marinádok a kiemelést és nem az elfedést szolgálják, és néhány kivételt leszámítva mindig rövid ideig alkalmazzuk, megőrizve az alapanyag frissességét. Nézzük a szívünknek oly kedves sertésflekkent. Próbáljunk meg olyan tarját venni, ami kellően zsíros, és aminek van tartása, nem nyeklik-nyaklik a kézben. Vágjunk egy centis szeleteket és ne klopfoljuk, csak a kezünkkel veregessük meg (ha vékonyra klopfolnánk a tarját, akkor a két pirult réteg között nem lenne semmi, ami a szaftosságot biztosítaná). Ha van rostlazítónk, akkor szurkáljuk meg vele mindkét oldalát. Én most csontos tarját vettem és kétféle pácot készítettem hozzá.
Mustáros: 3 rész dijoni mustárt, 1 rész pépesre zúzott fokhagymát és 1 rész napraforgó olajat összekeverek.
Magyaros: 5 db. kápia paprikát sütőben feketére sütök, nejlonba teszem 10 percre, majd lehúzom a héjat, és kimagozom. A paprikákat 5-6 gerezd zúzott fokhagymával, kevés őrölt köménnyel és fél deci sárga olíva olajjal teljesen homogénre turmixolom.
A tarja szeleteket átkenem olajjal, majd 4 szeletet mustáros, 4 szeletet magyaros páccal vonok be vékonyan. Borsot őrlök rá, kevés olajjal áthúzom, és lefedve hűtőbe teszem 12-24 órára. Nem kell napokig pácolni és nem kell olajban elmeríteni.
Készítsünk erős parazsat, sózzuk meg a szeleteket és tisztes távolságban a hőforrástól, süssük meg a húst. Adjunk neki időt, hogy megsüljön és át is puhuljon, ez azt jelenti, hogy 12-18 perc lesz az elkészítési idő, a parázs erejétől függően. Ha jól dolgoztunk, akkor jóízű, omlós, kellően zsíros flekken lesz a jutalmunk.
A sütés egy Masvarko Grill A-1 készüléken történt.